Bevezetés
Az voltam mi vagy, és az leszel majd, mi vagyok.
Evvel az idézettel kezdem el írni e könyvet, mely szemléletesen, és tömören fejezi ki az életet. Azt, hogy minden ember ugyanonnan indul, és mindenki el?bb vagy utóbb ugyanoda ér el végül. Itt els?sorban a szellemi fejl?dését értem, és nem a születést?l a halálig tartó folyamatot. A világunkban is felgyorsult e szellemi fejl?dés, annak ellenére, hogy oly sok fájdalom járja át bioszféránkat. Ez egy felgyorsult folyamat, és ugyanúgy ahogy az ember szellemi fejl?désének folyamatához szükség van a fájdalom, kétségbeesés, gyötr?dés átélésére, hisz a vasat is t?zben edzik acéllá, ugyanúgy él át az emberiség különböz? katasztrófákat, spirituális fejl?dése érdekében.
Hisz a vízönt? korszakába értünk.
A föld rezgésszáma olyannyira megn?tt, hogy a következmények törvénye már a jelen életünkben utolér bennünket.
Talán éppen ezért kellet nekem is megírnom e könyvet.
Én is ugyan úgy kezdtem, mint bárki más.
A semmib?l indultam, és a mindenbe érkeztem. Semmit sem tudtam, de mindent meg akartam érteni. Nem tanultam sem vallást, sem pszichológiát, sem filozófiát, bár már mindegyiket végig kutattam, és most már az emberi civilizáció jöv?jét kutatom. Lassan megértem az embert legmélyebb szintjéig, és kezdem érteni Isten szándékát az emberiséggel.
Ráadásul NEM VAGYOK EGYEDÜL. Keresek, kutatok, figyelek.
A szívemmel gondolkodom, és az eszemmel érzek. Lassan kinyílik a harmadik szemem, mely nem biológiai értelemben értend?, hanem érzelmi szinten.
Ahány hasonló könyvet elolvastam, a konklúzió minden olvasmányban ugyan az volt.
Tanulni, tanulni, tanulni jöttünk e világra. Hogy mit? Önismeretet, a tökéletes egyensúly megtalálását, és a szeretetet. De nem a nemek közötti szerelemr?l beszélek, hanem a vadidegen ember iránt érzet emberszeretetet, mely nem a divatos, vagy a márkás ruháknak, sem a sminknek, vagy a fodrász által készített hajszobroknak, hanem az emberi lélek elesettségének, gyöngeségének szól. Nem csak a más életéb?l tanultam, hanem személyes tapasztalataimból is. Én is elkövettem hibákat, okoztam fájdalmat másoknak, bántottam másokat, és engem is bántottak.
Kerültem kellemetlen helyzetekbe, és okoztam másoknak rossz érzést. De mindezt feldolgoztam, és megértettem. Semmi sincs véletlenül, mindennek oka van, és ez az ok maga a következmény. Tehát maga az ok és az okozat ugyan az.
Ennek segítségével tudtam feldolgozni saját hibáimat, és értettem meg másokat. Persze mindezt nem tehettem meg egyedül.
Valaki segített nekem!
Hogy ki ? nem tudom, nincs neve, nincs hangja, csak a gondolatait adja át nekem. Az ? közrem?ködésével íródott ez a könyv, melyet muszáj volt megírnom, mert ahogyan mindenki, úgy én is felel?s vagyok társadalmunkért, hisz annak a része vagyok. Ha csak egy olvasóra úgy hat ez a könyv, ahogy szeretném, már megérte.
Evvel az idézettel kezdem el írni e könyvet, mely szemléletesen, és tömören fejezi ki az életet. Azt, hogy minden ember ugyanonnan indul, és mindenki el?bb vagy utóbb ugyanoda ér el végül. Itt els?sorban a szellemi fejl?dését értem, és nem a születést?l a halálig tartó folyamatot. A világunkban is felgyorsult e szellemi fejl?dés, annak ellenére, hogy oly sok fájdalom járja át bioszféránkat. Ez egy felgyorsult folyamat, és ugyanúgy ahogy az ember szellemi fejl?désének folyamatához szükség van a fájdalom, kétségbeesés, gyötr?dés átélésére, hisz a vasat is t?zben edzik acéllá, ugyanúgy él át az emberiség különböz? katasztrófákat, spirituális fejl?dése érdekében.
Hisz a vízönt? korszakába értünk.
A föld rezgésszáma olyannyira megn?tt, hogy a következmények törvénye már a jelen életünkben utolér bennünket.
Talán éppen ezért kellet nekem is megírnom e könyvet.
Én is ugyan úgy kezdtem, mint bárki más.
A semmib?l indultam, és a mindenbe érkeztem. Semmit sem tudtam, de mindent meg akartam érteni. Nem tanultam sem vallást, sem pszichológiát, sem filozófiát, bár már mindegyiket végig kutattam, és most már az emberi civilizáció jöv?jét kutatom. Lassan megértem az embert legmélyebb szintjéig, és kezdem érteni Isten szándékát az emberiséggel.
Ráadásul NEM VAGYOK EGYEDÜL. Keresek, kutatok, figyelek.
A szívemmel gondolkodom, és az eszemmel érzek. Lassan kinyílik a harmadik szemem, mely nem biológiai értelemben értend?, hanem érzelmi szinten.
Ahány hasonló könyvet elolvastam, a konklúzió minden olvasmányban ugyan az volt.
Tanulni, tanulni, tanulni jöttünk e világra. Hogy mit? Önismeretet, a tökéletes egyensúly megtalálását, és a szeretetet. De nem a nemek közötti szerelemr?l beszélek, hanem a vadidegen ember iránt érzet emberszeretetet, mely nem a divatos, vagy a márkás ruháknak, sem a sminknek, vagy a fodrász által készített hajszobroknak, hanem az emberi lélek elesettségének, gyöngeségének szól. Nem csak a más életéb?l tanultam, hanem személyes tapasztalataimból is. Én is elkövettem hibákat, okoztam fájdalmat másoknak, bántottam másokat, és engem is bántottak.
Kerültem kellemetlen helyzetekbe, és okoztam másoknak rossz érzést. De mindezt feldolgoztam, és megértettem. Semmi sincs véletlenül, mindennek oka van, és ez az ok maga a következmény. Tehát maga az ok és az okozat ugyan az.
Ennek segítségével tudtam feldolgozni saját hibáimat, és értettem meg másokat. Persze mindezt nem tehettem meg egyedül.
Valaki segített nekem!
Hogy ki ? nem tudom, nincs neve, nincs hangja, csak a gondolatait adja át nekem. Az ? közrem?ködésével íródott ez a könyv, melyet muszáj volt megírnom, mert ahogyan mindenki, úgy én is felel?s vagyok társadalmunkért, hisz annak a része vagyok. Ha csak egy olvasóra úgy hat ez a könyv, ahogy szeretném, már megérte.
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz
  Eladó házamIdö-dátumReklám    TárhelyszolgáltatóA legjobb és legolcsóbb tárhelyszolgáltató a WestHostIcon Bt, Teljes szívemből ajánlom!! KATT IDE |
