Életünk olyan...
“Életünk olyan, amilyenné gondolataink teszik.”
Gondolataidat pedig múltadat befolyásoló tényezök alakítják.
Saját megrögzött nézeteink, rugalmatlanságunk, elvárásaink hatására negatív gondolatok, szavak és tettek keletkeznek, amelyek természetes közegünkböl - a szeretetböl - kizökkentenek.
Az elhatárolódás nyugtalanságot, egyensúlyvesztést (bánatot, békétlenséget) okoz, és fájdalommal jár, melyet nem csak adunk, hanem okozunk is.
Minden fájdalom, vagy betegség, figyelmeztetés arra, hogy tegyünk valamit az egyensúlyi helyzet visszaszerzése, vagyis az elhatárolódás megszüntetése érdekében. Tudatosságra van szükségünk ahhoz, hogy bátran szembe nézhessünk félelmeinkkel, és az azokat befolyásoló tényezökkel.
A rémület bennünk tevékenykedö vetítöszerkezet, s a lelkünket érintö problémák, amelyek fájnak, valójában saját teremtményeink. A test a lélek médiuma, a lélek jelbeszédének tüneteit közvetítö eszköz.
A tudatossághoz állandóan kérdezni, keresni, kutatni önmagadban.
Az életünk igazi célja ezeket a tényezöket felismerni, és ezáltal negatív hatásaikat kiküszöbölni. Ha ezeket felismered, megérted önmagad, végre megértheted miért szakított veled társad, miért nincsenek barátaid, miért vagy magányos, vagy éppen ellenkezöleg.
Miért mondják rád, hogy hencegö vagy? Talán, mert valamelyik szülöd nem törödött veled? Nem szeretet? Emiatt állandóan kevesebbnek érezted magad másoknál, ennek következtében szeretnéd elnyerni a körülötted élök tiszteletét? Talán ezért dicsekszel minden alkalommal, amikor ismeröseiddel találkozol?
Vagy elkényeztettek? Szüleidnek egyetlen gyermeke voltál? Vagy talán a legkisebb, és ezért mindent megadtak neked? Aztán mikor felnöttél, észre kellett venned, hogy nem te vagy a világ közepe? De te ezt nem érted, és ezért állandóan fel akarod kelteni a körülötted élök figyelmét. Szükséged van közönségre, hogy állandóan rád figyeljenek? Éppen evvel taszítod el magadtól az embereket!
’’ Vagy vegyünk egy olyan embert, aki a világgal és önmagával ellenséges kapcsolatban élve, minden benyomást, amely éri, keserü, sötét, ijesztö üzenetként értelmez.
Fura kielégülést talál abban, hogy sérelmeit, véleményét a legmérgesebb, legmaróbb fogalmakba öltöztesse.
Ezek a fogalmak gonosz, csüggesztö, életkedvölö tartalomtól fütöttek, s olyan légkört árasztanak, mint egy temetö. S ott rögzödnek az agyban, ahonnan az összes mozgató- és érzöidegek fövezetékei, csatornái nyílnak. Ennek következtében mi történik? Az egész pszichikai és fizikai szervezet kezd fokozatosan hozzáalakulni a szerencsétlen érzelemhez. Az olyan ember magatartása, viselkedése, külsö és belsö légköre olyan, hogy kedélyélete, depressziója állandósul.
Átmeneti kellemetlenségekböl tartós nehézségek válnak. A körülmények mintegy varázslatra halmozni kezdik a "pesszimista" világnézet igazolását. Ez azonban nem elég. Emésztési zavarok esetleg cukorbaj lép fel nála.
A sok ráhalmozódó baj levertté, elkeseredetté teszi. Lefogy. Rosszul alszik. Ólmosan fáradt. Nincs munkakedve. Nincs ötlete. Ingerült. Tartása esett, görnyedt. E görnyedt, rejtözö, védekezö tartás következtében nem lélegzik rendesen, s szervezete oxigénegyensúlya felborul.
Az oxigénszegénység valóságos vérszegénységhez vezet, és ez további betegségek egész sorát zúdítja rá. Ráadásul minden barátja elhagyja. Senkinek sincs türelme hozzá. Panaszait elhárítják, láthatólag unják.
Állása is veszélybe kerül. Családjával összevész. Egyedül van "az aljas, önzö, könyörtelen világ közepette, testi-lelki nyavalyáknak kiszolgáltatva".
Íme, az ábra.
Micsoda dühödt tiltakozást váltanánk ki vele, ha ezen a ponton rámutatnánk, hogy szétbomló szervezete, rossz sorsa elindítója önmaga volt. Hogy töle kezdödött tragédiájának minden felvonása.
Ítéletét ö szövegezte meg, ö adta át a végrehajtó szerveknek: ösztönei, indulatai, szubjektív, zürzavaros érzésvilága sötétek. A többi esemény már ebböl következett. Kedvetlensége kedvetlenséget szült iránta. Bizalmatlansága bizalmatlanságot eredményezett, ez pedig visszahatott
önbizalmára, és megmérgezte. Ügyetlenné, félszeggé vált. Minden feléje irányuló mozdulatból támadást, lekicsinylést vélt kiolvasni, tehát "elhárított", ö hívta ki sorsát.
Nyugtalan, elégedetlen, szorongó érzésektöl túlfeszült idegrendszeréböl tüzes szikrák pattantak minden irányba, de környezete ennek következtében való elhúzódását, menekülését látva, ö érezte magát megvetettnek, üldözöttnek.
Hibát hibára halmozott.
Görcsös, tárgytalan, kétségbeesett kísérleteket tett a belöle folyó akciók válaszainak eröszakos leküzdésére. Pózokat öltött, feleselt, nevetséges túlzásokba esett vagy siránkozott, indulatkitörésekkel zsarolt, mire hóbortos, árnyakkal hadakozó futóbolondnak nézték. Még olyan jóakarói is megrendültek benne, akik addig sajnálták, és próbálták megérteni állapotát.’’
Bár példám kissé eltúloztam, de remélem érthetöek az összefüggések. Biztos te is ismersz ilyen embert, és most, hogy a példámat olvasod, jobban megérted, és ezért szánod azt az illetöt.
Ha tudatosan éled életed, mindezeket a hibákat felismered, megkaphatod az igaz szeretetet, mely nem a szépségedért, eröszakosságodért, hazugságaidért, kaphatsz, hanem az emberi gyengeségeidért, de csak akkor, ha elöbb te adsz, önzetlenül, viszonzást nem várva.
Gondolataidat pedig múltadat befolyásoló tényezök alakítják.
Saját megrögzött nézeteink, rugalmatlanságunk, elvárásaink hatására negatív gondolatok, szavak és tettek keletkeznek, amelyek természetes közegünkböl - a szeretetböl - kizökkentenek.
Az elhatárolódás nyugtalanságot, egyensúlyvesztést (bánatot, békétlenséget) okoz, és fájdalommal jár, melyet nem csak adunk, hanem okozunk is.
Minden fájdalom, vagy betegség, figyelmeztetés arra, hogy tegyünk valamit az egyensúlyi helyzet visszaszerzése, vagyis az elhatárolódás megszüntetése érdekében. Tudatosságra van szükségünk ahhoz, hogy bátran szembe nézhessünk félelmeinkkel, és az azokat befolyásoló tényezökkel.
A rémület bennünk tevékenykedö vetítöszerkezet, s a lelkünket érintö problémák, amelyek fájnak, valójában saját teremtményeink. A test a lélek médiuma, a lélek jelbeszédének tüneteit közvetítö eszköz.
A tudatossághoz állandóan kérdezni, keresni, kutatni önmagadban.
Az életünk igazi célja ezeket a tényezöket felismerni, és ezáltal negatív hatásaikat kiküszöbölni. Ha ezeket felismered, megérted önmagad, végre megértheted miért szakított veled társad, miért nincsenek barátaid, miért vagy magányos, vagy éppen ellenkezöleg.
Miért mondják rád, hogy hencegö vagy? Talán, mert valamelyik szülöd nem törödött veled? Nem szeretet? Emiatt állandóan kevesebbnek érezted magad másoknál, ennek következtében szeretnéd elnyerni a körülötted élök tiszteletét? Talán ezért dicsekszel minden alkalommal, amikor ismeröseiddel találkozol?
Vagy elkényeztettek? Szüleidnek egyetlen gyermeke voltál? Vagy talán a legkisebb, és ezért mindent megadtak neked? Aztán mikor felnöttél, észre kellett venned, hogy nem te vagy a világ közepe? De te ezt nem érted, és ezért állandóan fel akarod kelteni a körülötted élök figyelmét. Szükséged van közönségre, hogy állandóan rád figyeljenek? Éppen evvel taszítod el magadtól az embereket!
’’ Vagy vegyünk egy olyan embert, aki a világgal és önmagával ellenséges kapcsolatban élve, minden benyomást, amely éri, keserü, sötét, ijesztö üzenetként értelmez.
Fura kielégülést talál abban, hogy sérelmeit, véleményét a legmérgesebb, legmaróbb fogalmakba öltöztesse.
Ezek a fogalmak gonosz, csüggesztö, életkedvölö tartalomtól fütöttek, s olyan légkört árasztanak, mint egy temetö. S ott rögzödnek az agyban, ahonnan az összes mozgató- és érzöidegek fövezetékei, csatornái nyílnak. Ennek következtében mi történik? Az egész pszichikai és fizikai szervezet kezd fokozatosan hozzáalakulni a szerencsétlen érzelemhez. Az olyan ember magatartása, viselkedése, külsö és belsö légköre olyan, hogy kedélyélete, depressziója állandósul.
Átmeneti kellemetlenségekböl tartós nehézségek válnak. A körülmények mintegy varázslatra halmozni kezdik a "pesszimista" világnézet igazolását. Ez azonban nem elég. Emésztési zavarok esetleg cukorbaj lép fel nála.
A sok ráhalmozódó baj levertté, elkeseredetté teszi. Lefogy. Rosszul alszik. Ólmosan fáradt. Nincs munkakedve. Nincs ötlete. Ingerült. Tartása esett, görnyedt. E görnyedt, rejtözö, védekezö tartás következtében nem lélegzik rendesen, s szervezete oxigénegyensúlya felborul.
Az oxigénszegénység valóságos vérszegénységhez vezet, és ez további betegségek egész sorát zúdítja rá. Ráadásul minden barátja elhagyja. Senkinek sincs türelme hozzá. Panaszait elhárítják, láthatólag unják.
Állása is veszélybe kerül. Családjával összevész. Egyedül van "az aljas, önzö, könyörtelen világ közepette, testi-lelki nyavalyáknak kiszolgáltatva".
Íme, az ábra.
Micsoda dühödt tiltakozást váltanánk ki vele, ha ezen a ponton rámutatnánk, hogy szétbomló szervezete, rossz sorsa elindítója önmaga volt. Hogy töle kezdödött tragédiájának minden felvonása.
Ítéletét ö szövegezte meg, ö adta át a végrehajtó szerveknek: ösztönei, indulatai, szubjektív, zürzavaros érzésvilága sötétek. A többi esemény már ebböl következett. Kedvetlensége kedvetlenséget szült iránta. Bizalmatlansága bizalmatlanságot eredményezett, ez pedig visszahatott
önbizalmára, és megmérgezte. Ügyetlenné, félszeggé vált. Minden feléje irányuló mozdulatból támadást, lekicsinylést vélt kiolvasni, tehát "elhárított", ö hívta ki sorsát.
Nyugtalan, elégedetlen, szorongó érzésektöl túlfeszült idegrendszeréböl tüzes szikrák pattantak minden irányba, de környezete ennek következtében való elhúzódását, menekülését látva, ö érezte magát megvetettnek, üldözöttnek.
Hibát hibára halmozott.
Görcsös, tárgytalan, kétségbeesett kísérleteket tett a belöle folyó akciók válaszainak eröszakos leküzdésére. Pózokat öltött, feleselt, nevetséges túlzásokba esett vagy siránkozott, indulatkitörésekkel zsarolt, mire hóbortos, árnyakkal hadakozó futóbolondnak nézték. Még olyan jóakarói is megrendültek benne, akik addig sajnálták, és próbálták megérteni állapotát.’’
Bár példám kissé eltúloztam, de remélem érthetöek az összefüggések. Biztos te is ismersz ilyen embert, és most, hogy a példámat olvasod, jobban megérted, és ezért szánod azt az illetöt.
Ha tudatosan éled életed, mindezeket a hibákat felismered, megkaphatod az igaz szeretetet, mely nem a szépségedért, eröszakosságodért, hazugságaidért, kaphatsz, hanem az emberi gyengeségeidért, de csak akkor, ha elöbb te adsz, önzetlenül, viszonzást nem várva.
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz
  Eladó házamIdö-dátumReklám    TárhelyszolgáltatóA legjobb és legolcsóbb tárhelyszolgáltató a WestHostIcon Bt, Teljes szívemből ajánlom!! KATT IDE |
